Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Az utolsó hét

07
ápr.

Elérkezett az utolsó hét a felkészülésben. Már csak pár nap és Egy hét múlva Vivicittá.
Az utolsó előtti hetet még ki szerettem volna használni, hogy megemelem az edzések számát, de sajnos nem így sikerült, lebetegedtem. Remélem a vasárnapi teljesítményemre ez nem lesz hatással.
A múlt szombati közös futás véleményem szerint nagyon jól sikerült. Nem gondoltam volna, hogy ennyi ember el fog jönni, s megtisztel a jelenlétével :)  Először az Margitszigeti atlétikai pályán futottunk 5 kört, aztán akinek volt kedve, az jöhetett egy szigetkörre is. Nagyon jól esett, köszönöm neketek, és remélem, hogy mindenki számára hasznos volt, vagy legalábbis jól érezte magát, és kocogott egy jót.

Ért egy másik felemelő megtiszteltetés is szombaton. Dr Szócska Miklós egyészségügyért felelős államtitkárt nekem adta át először az új típusú mammográfiás behívót. Ezzel a "tekerccsel" fogom lefutni a Vivicittát, hogy demonstráljam annak a jelentőségét, hogy igenis vegyük komolyan, és tegyünk eleget a felhívásnak.

Ezen a papíron, amit a 45 és 65 év közötti nők fognak kapni, már részletezve van az önvizsgálat is piktogramokkal, és szerepel rajta lakcímhez tartozó intézmény is, ahol elvégzik az szükséges vizsgálatot.
Engem sajnos elszomorít az a tény, hogy csak a 45 és 65 év közötti nők kapnak ilyen behívót. Én is csak 35 éves voltam, amikor a csomót találtam a mellemben, és nem én vagyok a legfiatalabb, aki ilyen betegségben szenved. Sajnos egyre fiatalabb korosztálynál is tapasztalható daganatos megbetegedés.
Hallottam már olyan történetet az ismeretségi körömből, hogy épp egy szakavatott ismerőse beszélte le az illetőt a mammográfiás vizsgálatról, mondván, hogy fiatal…
Így szeretném most megragadni az alkalmat, és felhívni a fiatalabb korosztály figyelmét, hogy vegyék komolyan az önvizsgálatot, és ne hagyják magukat lebeszélni és eltéríteni a mammográfiás  vagy ultrahangos vizsgálatoktól.

Köszönöm figyelmeteket!

Római vakáció

29
márc.

Két héttel a Vivicittá előtt volt alkalmam kipróbálni magamat egy futóversenyen. Több barátunkkal együtt elutaztunk a római maratoni futóversenyre. Ez volt az első alkalom, hogy beneveztem egy ilyen sporteseményre. Volt nevezési díj, kaptam rajtszámot is, csak a távot nem tudtam lefutni. Sajnos Olaszországban az a szokás, hogy ezt az 5 km-ert nem nagyon veszik komolyan. Ez azt jelenti, hogy bárki nevezhet erre a távra, akár futva szeretné teljesíteni, akár gyalog. A nevezési díj ellenére boldog boldogtalant beengedtek a pályára, hogy nem csak a lassú futókat hanem még a gyaloglókat és a nézelődő túristákat is kerülgetni kellett. Egy városnéző gyalogtúra kerekedett a meghírdetett 5 km-es futóversenyből. Nagyon csalódott voltam, hiszen ez lett volna az első ilyen megmérettetésem. 

Aztán az élet másként hozta…..
Tamás a férjem indult a maratoni távon, és a 34-dik kilométerénél tudtuk meg, (ez egy előre megbeszélt találkozási pont volt), hogy nagyon magasra szökött a pulzusa, és már-már feladni látszott. Akkor jött az isteni szikra, hogy beszököm hozzá a pályára és kísérem egy darabon, hátha sikerül lelket öntenem belé, vagy csak egy kicsit elterelni a figyelmét. Aztán úgy hozta a helyzet, hogy az utolsó 8 km-en vele maradtam, csak az éremosztó helyen tereltek le a pályáról. De ezután is utána szöktem, úgyhogy a cél utáni levezető métereket együtt tehettük meg:) Fantasztikus élmény volt!

Volt még egy kalandunk hazaindulás előtt.
Most már tudom, hogy sokmindenkivel megesik itt Rómában, hogy zsebtolvajok kirabolják. Hát sikerült nekem is díszíteni a népesek táborát. Mindez a repülő indulása előtt 3 órával történt. Egy 15 év körüli lány elkezdett betuszkolni minket a metróba, mintha attól tartana, hogy nem fér fel, majd mielőtt becsukódtak volna az ajtók, kiugrott a peronra. Ettől lett gyanús számomra. Rögtön a táskámhoz kaptam, ami addigra nyitva volt, és persze hiányzott belőle a pénztárcám. De a metro sajnos elindult, leszállni már nem tudtunk. A következő megállónál átszáltunk a másik irányba tartó metróra, és visszamentünk a helyszínre. Mi a nővéremmel a szemetesládákat vizslattuk, hátha bennük landolt a pénztárcám benne az irataimmal. Eközben Tamás visszament arra a helyre, ahol felszáltunk. És láss csodát, a mi kis tolvajunk épp ott szállt fel a következő metróra. Tamás utána iramodott és elkapta őt. A lány annyira megijedt tőle, hogy hiánytalanul visszaadta a tárcámat. Közben egy nyomozónő is volt a metrón, így a lány rendőrkézre került.
Tamás talpraesettségének és szemfülességének köszönhetően haza tudtunk jönni Magyarországra. Azt hiszem ez az utazás életre szóló emlékekkel gazdagított!

Itt a tavasz

08
márc.

Azt hiszem kezd elérkezni az a pont az életemben, hogy hiányzik a mozgás. Nagyon rég éreztem már ilyet. Olyan mintha bizseregne a csontvelőm. Egy kicsit hasonlít arra az érzésre, amikor a fehérvérsejtszám növelő injekciókat kaptam, csak épp ez nem fájdalmas, hanem jóleső.
Mivel a futást csak most kezdtem el intenzívebben űzni a térdem miatt, így korábban az uszodába kényszerültem. Nem is képzeltem, hogy úszással is így meg lehet alapozni az erőnlétet. Sokkal jobban bírom tüdővel a futást, és azt vettem észre, hogy ha beállok egy megfelelő pulzusra és levegővételre, és persze nem hajtok, akkor kevésbé fáradok el, és sokkal többett bírok. (A hozzáértők most biztosan mosolyognak, hogy milyen szakszerűen fogalmaztam de nekem ez tényleg újdonság.)

Beszereztem egy pulzusmérő órát is, azaz kaptam a férjemtől :). Most próbálom tanulni a kezelését. eddig nem nagyon értettem, hogy miért is van ezekre szükség, na de be kellett látom, hogy a hatékony edzésnél milyen fontosak a testem visszajelzései. Arról nem is beszélve, hogy ezeket az adatokat vizuálisan is meg lehet jeleníteni, így az ilyen laukisok számára mint én, informatív és könnyen kielemezhetővé válik az adatok sokasága.

Mivel a férjem hobbi triatlonista, így volt lehetőségem kipróbálni a görgőzés "csodáit". Bár tavaszias mostanában az idő, úgyhogy akár a természetbe is ki lehetne menni bicajozni, de sajnos mostanában elég kevés időt töltök a gyerekeimmel, nem szeretném még ezt az egy két órát is megvonni tőlük. Így marad az otthoni esti tekerés (pontosan mi is ez, arról a kövtkező bejegyzésemben részletesen beszámolok).

Ne felejtsétek el a közös futást március 29-én! Sok szeretettel várok mindenkit, aki szeretne egy kicsit edzeni, vagy találkozni Kropkó Péterrel és Gajdos Tamással. Feltehetitek a kérdéseiteket, akár tanácsot is kérhettek tőlük a futással, edzésetekkel kapcsolatban.

Várlak titeket!

Sűrű hét volt!

01
márc.

Sziasztok! 

Hihetetlen milyen sűrű heteim vannak mostanában, de nagyon élvezem. Ezen a héten is volt szerencsém szerepelni a Mokkában, igen ám de most egyedül, amitől nagyon féltem. Az az igazság, hogy nagyon rágörcsölök ezekre a megjelenésekre. Izgulok, hogy nem tudom milyen kérdéseket fogok kapni, hogy mit vegyek fel, és egyáltalán hogy fogok ott beszélni, és amikor visszanézem, akkor persze nem is vagyok megelégedve önmagammal. Szóval, van még mit fejlődni. Remélem ez a mondatom nem egy címlap fejléceként fogja végezni:)

Ami még nagy meglepetésként ért az az volt, hogy újra találkozhattam Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár úrral csütörtökön, és együtt futhattunk a Hősök teréig
A mozgás éjszakájának a sajtótájékoztatójára.

Ezen a közös futáson hírdettük az egészséges életmód, a sport fontosságát.  

Tehát A Mozgás Éjszakája!

2014. június 28-ról 29-re virradó éjszaka Budapesten.

Ezek a sportolási lehetőségek várják majd a mozogni vágyókat.

  • éjszakai futás az Andrássy úton – 5 és 10 km
  • biztonságos kerékpártúra Budapest szívében 10 km
  • evezés a Városligeti tóban
  • tollaslabdázás
  • asztalitenisz
  • bócsa
  • spinning
  • nordic walking
  • zumba és salsa

 Helyszínek az Andrássy út, Hősök tere, Városliget, 56-osok tere.

Az az igazság, hogy nem csak a Hősök teréig futottunk, hanem vissza az Egészségügyi Minisztériumig, ami összesen 6,5km volt hivatalosan (az én órám 8,2 km-t mutatott). Egy kicsit elfáradtam, mert ugye ezen a héten kezdtem csak az intezívebb futást a térdem miatt, és azért ez egy kicsit sok volt, de teljesítettem!!!!

Gyertek a Bringaexpóra a hétvégén!
Találkozhattok Kropkó Péterrel és velem is, az IRONMAN standnál:) 

Egy újabb mozgalmas hét

22
feb.

Megint szerencsém volt ellátogatni az OETI-be, ahol ismét nagyon sok hasznos tanácsot kaptam, hogy hogyan és hányszor étkezzek napközben, és mit érdemes fogyasztani edzés előtt/közben/után. Állítólag ha 1 óránál tovább edzem, akkor már érdemes beiktatni valami harapniavót, valamilyen energiagélt, energiaszeletet, izotóniás italt.
(Ezek a táplálékkiegészítők gyorsan felszívódó aminosavak, vitaminok, ásványi anyagok, szénhidrátok keverékei, amelyek hosszú időre ellátják a szervezetet energiával.)

Az sem mindegy hogy edzés előtt és edzés után mikor és mit eszem. Például ha végeztem érdemes gyümölcsöt vagy zöldséget enni, és később pedig egy rendeset ebédelni vagy vacsorázni attól függően, hogy mikor edzettünk.
Meglehetősen sokat  kell változtatnom az étkezési szokásaimon, ami tudom, hogy nem fog menni egyik percről a másikra. A legnehezebb feladat talán az édesség/cukor elhagyása lesz, vagy legalábbis annak a  minimálisra csökkentése.
Tudom, hogy sokaknak ez már teljesen rutinszerűen megy és remélem, hogy nekem is hamar sikerül ezt megtanulnom. 

Szerdán újra megtapasztalhattam a gimnasztika szépségeit. Utoljára az általános iskolában találkoztam vele, na jó, azért ez sokkal komolyabb és nehezebb volt.
Gajdos Tamás nem kímélt a nehezen kivitelezhető gyakorlatoktól sem:) Péter azért engedékenyebb volt velem.

Már letelt a felkészüésemre szánt időnek a fele! Bele kell húznom, különben szégyenben maradok:) Hétfőn vége lesz a térdem kezelésének és utána nincs megállás. Na jó, fő a fokozatosság, gyógytornára még járnom kell.

A héten eljutottam a Mokkába is. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem valahogy nem megy a szereplés. Már eljutottam odáig, hogy nem ver le a víz, és nem reszket a kezem mint egy nyárfalevél, de  a szavak mégsem jönnek, amikor kérdeznek. Egyszerűen nem találom őket, pedig általában tudom, hogy mit akarok mondani. Remélem a legközelebbi szereplésem jobban sikerül:)

Felkészülés

15
feb.

Elindult a várva várt felkészülés. Sajnos még mindig nem futhatok, no de sebaj, úszom helyette minden nap. Megvolt az első "úszásforgatás" is. Persze így, hogy tudtam, hogy vesznek kamárával és még fényképeznek is, teljesen másképp ment. Olyan zavarban voltam, hogy a hossz végére a levegőm is elfogyott:) Gondolom ehhez is hozzá lehet szokni, no de az még egy kicsit távolabb van.

Képzeljétek az Adidas jóvoltából kaptam futóruhákat, cipőt és úszásfelszerelést. Nagyon boldog vagyok, ilyen még sohasem történt velem.

A héten kipróbálhattam a kutyásfutást is, ami nagyon mókás dolog. Futópartnerem "Cuki" volt, aki hűséges kutyához méltóan leste gazdija (Gajdos Tamás) minden kívánságát. Nem olyan egyszerű ez a sportág. A partnereknek össze kell szokni, hangolódni, meg kell ismerni egymást és a bizalom sem árt. Szóval ez nem egy olyan sport, ami csak úgy elsőre menne:)            

Volt alkalmam kipróbálni a viziaerobikot is, vagy inkább csak a vízben futást, ne kérdezzétek hogyan, a mai napig nem tudom, hogy ezt miképpen lehet tökéletesen kivitelezni. Azt hiszem én inkább maradok az úszásnál, így az a hitem is megmaradhat, hogy haladok a vízben.

Az OÉTI-ben egészséges táplálkozásra és főzésre is tanítanak. Na nem azért, mintha nem tudnék a konyhában alkotni. Adott egy  tankonyha, ahol minden megtalálható és még egy külön bejáratú szakácsot is kaptunk, akitől bármit lehetett kérdezni. Ime a remekművem, persze egy kis segítséggel:)

Zöldborsó püréleves

Hamarosan újra jelentkezem!

Üdvözöllek a blogomon!

08
feb.

Albert Kinga vagyok és célul tűztem ki, hogy egy kemoterápia és egy sugárkezelés után idén lefutom a Telekom Vivicitta egyik távját. Hogy pontosan melyiket? Az maradjon meglepetés.

Ahhoz, hogy ez a vágyam valóra váljon, tavaly jelentkeztem a "Kezd új életet a Life.hu-val” felhívásra a Life.hu oldalon. Az a megtiszteltetés ért, hogy kiválasztottak, ami azt jelenti, hogy segíteni fognak nekem mindenben, ami az álmomhoz kell.

Csatlakozz hozzám, és kövesd a blogomat, ha hasonló terveid vannak, de nem tudod, hogyan készülj, vagy ha te is éppen betegségből épülsz fel, vagy csak egyszerűen kíváncsi vagy, hogy milyen kalandokon megyek keresztül.

Picit ugorjunk vissza az időben!

Gyerekként igen mozgékony voltam édesanyám beszámolója alapján, egy igazi sajtkukac. Kamasz koromban kezdtem el komolyan sportolni, NB1-ben  röplabdázni. Nem tudom ki emlékszik még a Spartacus egyesületre, ahol Egérke is úszott. Őt minden nap láthattam edzésre menet, még néha integettem is neki.

Sportkarrierem kb. 10 évig tartott, több egyesületet megjártam, még egyszer a válogatottba is bekerültem. Ezt követte sok évig kihagyás… (néha egy-egy strandröplabda versenyt leszámítva).

Aztán jöttek az ikrek és sajnos hamarosan a kegyetlen tény, hogy rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak a mellemben. Sokan kérdezik tőlem, hogy mit él át ilyenkor az ember. Elhatároztam, jöhet bármi is, én fityiszt fogok mutatni a halálnak. Ha kemoterápia, ha sugárkezelés, ha hormonkezelés kell, akkor is végig csinálom, de tudtam, hogy ez önmagában még nem elég. Azt gondoltam, hogy ez egy figyelmeztetés, egy lehetőség az élettől, hogy változtassak. Hogy valamit nem jól csináltam, vagy gondoltam. Tehát teljes életmódváltásnak kell következnie. 

A lelki dolgokhoz, a dolgok helyére pakolásához egyedül rám, és egy pszichológusra volt szükség, no de a fizikai és egyéb életmódváltáshoz már jóval több segítségre szorultam. Sajnos hazánkban nem található olyan centrum, ami az utógondozással, a terápiát leküzdő és átvészelő betegek utókezelésével, tanácsadásával foglalkozna. Ahol lenne táplálkozási tanácsadó, onkopszichológus, pszichiáter, életmódtanácsadó és még sorolhatnám azokat a szakembereket, akikre szükség lenne ahhoz, hogy az ember egészséges maradhasson, és enyhíthesse a kezelések mellékhatásait.

Én szerencsés vagyok, hiszen a life.hu mindezt biztosítja számomra. Dietetikusok fogják megmondani nekem, hogy mit egyek, hogyan főzzek úgy, hogy az mind a gyermekeimnek, mind a férjemnek jó legyen - hogy ne kelljen egyszerre három félét főznöm :).

Az edzésemet szakértők kísérik figyelemmel, Kropkó Péter és Gajdos Tamás, akik edzéstervet is készítettek számomra.

Kezdésnek átestem egy teljes állapotfelmérésen az OÉTI-ben és a Fájdalom Ambulancián. A Jónő team is kezelésbe vett az elmúlt hét során. Lett szép körmöm, és megvolt az első birkanyírás is. A hajam sajnos még foltokban nő a kemoterápia mellékhatásaként, de azt mesélik, hogy dúsabb lesz, mint előtte volt. 

Az alapozó edzések már nagyban folynak, sajnos lett egy kis sérülésem, ínhüvelygyulladást diagnosztizáltak a bal térdemben (hát igen, ilyen kis gyenge vagyok, meg kell erősödnie a combomnak), de a Fájdalom Ambulancián kezelésbe vettek. Már nem sokat kell várnom, és újra futhatok. Addig is minden nap úszás!

Ha van kedved, tarts velem!

Követők

Mengyán Eszter albertkinga akinga Daniella új élete

Facebook

Hirdetés